A Föld eltemetett nagysebességű becsapódási krátereinek felfedése
A Holdtól vagy a Marstól eltérően a Földnek aktív lemeztektonikai működése, sűrű légköre és szakadatlan vízi eróziója van, amely elnyeli a becsapódási krátereket. A prehisztorikus kozmikus ütközések nyomainak megtalálásához a geofizikusok műholdas radarokat, gravitációs gradiensérzékelőket és többspektrumú elemzést alkalmaznak.
A Kebira-kráter és a homokot átható szintetikus apertúrájú radar
Az alacsony dielektromos állandójú száraz szilícium-dioxid homok bizonyos mikrohullámú hullámhosszakra szinte üvegként viselkedik. Amikor az olyan szintetikus apertúrájú radar (SAR) műszerek, mint a Shuttle Radar Topography Mission (SRTM) és az ALOS PALSAR, L-sávú mikrohullámokat (kb. 23 cm-es hullámhosszakat) sugároznak a szélsőségesen száraz sivatagok felett, az impulzusok akár két méter mélyre is behatolnak az aktív homokdűnék alá.
2006-ban Farouk El-Baz és Eman Ghoneim távérzékelési kutatók szatellitradar-adatok segítségével azonosították a hatalmas Kebira-krátert, amely Egyiptom és Líbia határán helyezkedik el. A 31 kilométer átmérőjű, kettős gyűrűs asztroblémát teljesen elrejtette az emberi szem elől a Nagy-homoktenger mozgó homokfelszíne.
Felfedezése életképes eredethelyet biztosított a rejtélyes „líbiai-sivatagi üvegnek” – a tiszta sárgászöld szilícium-dioxid impaktit-darabkáknak, amelyek több száz négyzetkilométeren szóródnak szét Észak-Afrika sivatagában.
A chicxulubi cenoték-gyűrű és a pályáról mért gravitáció
A 66 millió évvel ezelőtt a nem madárszerű dinoszauruszokat kipusztító aszteroida-becsapódás 180 kilométer átmérőjű krátert hagyott maga után. Mégis, ha ma a yucatáni dzsungelben sétálunk, lapos mészkősíkságot látunk, magasra nyúló krátersánc nélkül.
A pályáról végzett domborzatmérés, az űrből végzett radaros magasságmérés és a műholdas gravimetria szolgáltatta a valódi történetet. A nagy pontosságú magassági modellek kimutatták, hogy a talajvíz előnyben oldotta a mészkövet a temetett krátersánc mentén, és így kialakult a híres cenoték-gyűrű: egyértelműen félkör alakú süllyedéklánc.
Ezenkívül a Föld gravitációs terét mérő pályamissziók, például a GRACE és a GOCE koncentrikus, nagy kiterjedésű gravitációs minimumokat azonosítottak. Az aszteroida szétzúzta a mélyföldkéreg alapkőzetét, így annak térfogati sűrűsége kisebb lett, mint a zavartalan szomszédos kontinentális kéregé.
Műholdakkal feltárt jelentős szárazföldi kráterek
Távérzékeléses műholdas módszerekkel felfedezett, igazolt vagy szerkezetileg részletezett asztroblémák.
| Kráter neve | Helyszín | Átmérő | Becsült kor | Elsődleges detektálási módszer |
|---|---|---|---|---|
| Vredefort-kupola | Szabad Állam, Dél-Afrika | ~300 km (eredeti) | 2,02 milliárd év | Multispektrális geológiai térképezés és felboltozódási szerkezet |
| Chicxulub-kráter | Yucatán, Mexikó | ~180 km | 66 millió év | Pályáról végzett radaros domborzatmérés és GRACE gravitációs anomáliák |
| Manicouagan-tározó | Quebec, Kanada | ~100 km | 214 millió év | Gyűrű alakú tó űrből készült optikai felvételei („Quebec szeme”) |
| Kebira-kráter | Líbia / Egyiptom határvidéke | ~31 km | ~28–30 millió év | P-sávos és L-sávos felszín alatti radarbehatolás |
| Hiawatha-kráter | Észak-Grönland | ~31 km | 58 millió év | Jégbehatoló légi radar és Sentinel jégáramlás-követés |
Hogyan világítja meg a radaros magasságmérés és az InSAR a láthatatlan törésvonalakat
Az interferometrikus szintetikus apertúrájú radar (InSAR) ugyanarról a helyről, eltérő szögből vagy időközzel készült két műholdas radarfelvételt párosít. A visszavert mikrohullámú jelek fáziseltolódásainak összehasonlításával a keringő műholdak a Föld kérgének milliméteres elmozdulásait mérik.
A temetett becsapódási gyűrűk körül az üledékrétegek évmilliókon át tartó differenciális tömörödése a törésvonalak mentén mikroszintsüllyedési nyomokat hoz létre. Ezeket a felszínen álló megfigyelő teljesen érzékelhetetlennek tartja, de a műholdas fázisdifferenciál-interferogramokon fényesen izzanak.